A mantra egy meditációval kapcsolatos mágikus formula, hang, szótag, szó vagy rövidebb mondat, illetve szavak sorozatának ismételgetése. Vallásos szöveg, fohász, varázsige, vallásos misztikus mondat
A Mantra szó szanszkrit eredetű.
Tartalmazza a man- szógyököt, amelynek jelentése "gondolkodni". A manjaté szó eredetileg gondol jelentésű volt, ebből alakult ki a mántrasz (szent szöveg) jelentése. A -tra toldalék etimológiájáról eltérő vélekedések vannak. A toldalék -tra jelentése: eszköz, azaz a mantra szó szerinti jelentése "a gondolkodás eszköze"
A mantrának csak akkor van teljes hatása, ha egy hiteles gurutól kapják meg. Az védikus korszak Indiájából származó szokás illetve vallásos praktika, már korán eljutott Tibetbe, Kínába, Japánba és Iránba is. Tibetben, sok buddhista kövekre és csontokra vés mantrákat, amit egyféle meditációként gyakorlatnak tekintenek.
Eredeti értelemben a mantra ismételgetése valamilyen spirituális változást mozdít elő az elme felszabadítására. A mantrákat himnikus költeményekként is lehet értelmezni, aminek következtében "egy bizonyos istenségen való meditációt idéz elő".
A mantrák kimondásakor gyöngyöket illetve imafüzéreket használnak, hogy a koncentráció teljesebb lehessen.
Egyes nyugati elképzelések az imával is összekapcsolják, és a keresztény vallásban ugyanúgy mint például a buddhizmusban is a felsőbb erőkkel való kapcsolatba lépéshez szükséges fohászként értelmezik. Valójában a mantra ritmusos ismételgetése hat az emberre, míg a kereszténységben az ima nem ezt szolgálja. A gaudíja-vaisnavák szerint az Úr szent neveinek ismétlésével az ember eléri az Isten iránti transzcendentális szeretetet és odaadást.
A legismertebb mantraként használt szótag az om vagy aum, míg a legismertebb mantrák a Haré Krisna mantra, amely a hívők szerint megtisztítja a szívüket a negatív érzelmektől, az Om mani padme hum, a Gájatri-mantra, illetve a Szarvesam szvasztir bhavatu, az úgynevezett békemantra.
